( A közömbösség ára...)
„Valójában nem sok idő telt el azóta, amióta ez megtörtént....”
(„Aki a lényeget nem érti, az a részleteket sem fogja!)
Eleinte még senki fel sem fogta, ártatlan dolognak tűnt, sokan egy kicsit még káromkodtak is, majd türelmesen várakozni kezdtek.
Gondolataikban tovább tervezgették a tennivalóikat, mindennapi életüket, szinte öntudatlanul egy olyan világban, amelyik éppen most ért véget.
Csak egy áramszünet volt, semmi szokatlan nem volt benne....
Nem volt dobpergés és nem szólaltak meg az Égi Harsonák sem, és nem volt semmilyen figyelmeztetés sem.
Figyelmeztetés valójában soha nem érkezett és ettől a perctől nem is érkezhetett!
Szándék sem volt rá és felelősség sem azokban, akik erről már évtizedek óta tudtak, és ezt tudatosan hallgatták el, hogy saját önző esélyeiket a többség, az ország lakosságának a kárára ezáltal is növeljék.
Tudjuk kik voltak ők...
Sötét volt és csend, de olyan sötétség és csend amilyet még senki soha meg nem tapasztalt.
Templomi, szinte túlvilági csend, olyan csend volt ez, mint amikor az Örökkévalóság érinti meg az embert a Kárhozat előtt.
Zaj nem szűrődött ki sehonnan sem és a közeli város moraja is elhalt.
Szó szerint elhalt.
A kutyák nem ugattak, az autók nem jártak, halotti csend volt, vihar előtti csend.
Fent a magas égben sziporkáztak a csillagok, sokan most először emelték fel tekintetüket, és mint a kíváncsi újszülöttek néztek fel a magas égre, lám mennyi csillag is van odafönt...
Néha elmosódó vöröses hullámvonal söpört végig köztük, mint valami vérpermet, az Auróra Boreális, a Sarki Fény látványos villódzása.
Nem látni ilyet mindennap Európa felett, gondolták ezt a naiv lelkek...
Pedig voltak figyelmeztető jelek, amit ha nem lettünk volna annyira önteltek, és beképzeltek láthattunk volna, mert most a saját csapdánkba estünk...
„Földünk jelenleg egy képzeletbeli északnyugati-délkeleti tengelyen keresztül megdőlt és ez az észak-déli viszonylatában mindenki számára(!) látható kell, hogy legyen!
A csillagképek innen nézve kissé délebbre csúsztak emiatt, és a Hold pályagörbéje is megváltozott, ha méltóztattunk volna néha az ég felé is fordulni...
A Bika csillagkép Aldebaran nevű Vörös napja (ez tulajdonképpen a Bika egyik szeme) tiszta időben szabad szemmel is látható!
Az Orion Csillagképtől jobbra fent, ha észak felé tekintünk...
A Kisgöncöl-szekér hajlott szekérrúdján az utolsó csillag a Sarkcsillag, melyre a Nagygöncöl-szekér első keréktengelye is mutat, érdekesen vándorol éjszakáról éjszakára (mint állócsillag!!!), ahogyan a vándorló madaraink sem találják helyüket, úgy a mi vajúdó Földünk és a Sarkcsillagunk sem!”
(Részlet: „Aranypor”)
Lassan szél kerekedett, enyhe de borzongató, némelyek megéreztek valami figyelmeztetést a még bennük pislákoló természetes emberségen keresztül, és lelkükbe lassan bekúszott a világűr hidege, az a hideg, az a rettenetes hideg, ami sejtelmesen a tudtukra adta, hogy egyedül maradtak.
Mostantól csak és kizárólagosan magukra maradtak, annyira magukra, hogy a szükség perceiben is csak magukra számíthattak!
Mindenki más ellenség lesz, akivel csak találkozhatnak, bárhol is történjen az, legyen az igazi ellenség, barát vagy családtag, házastárs, mert az ennivalóért ölni is hajlandóak lesznek!
Így ért véget.
„Nem volt dobpergés és nem szólaltak meg az Égi harsonák sem, és nem volt semmilyen figyelmeztetés sem.”
Ettől a pillanattól kezdve már semmi sem volt olyan, mint azelőtt és soha már nem is lesz olyan.
Egy gyalázatos korszak lezáródott, a Hazugság Kora, a végső Vaskorszak ezzel véget ért.
A személyes számadás ideje jött el, névre, címre és testi megpróbáltatásra szólóan.
És ez így volt Igazságos.”
A hatodik napon történt éjszaka.
A város még füstölt.
„Ekkorra már nem működött semmilyen elektromos berendezés sem, mert a Földet ért hatalmas elektromágneses indukció, a Napszél lökéshulláma által gerjesztett túláram hatalmas feszültsége már mindent szétégetett és elhamvasztott, aminek csak köze is volt egy elektromos áramkörhöz, mert a Föld magnetoszférája felbomlott!”
Először a hírközlés, majd a mikrohullámú rendszerek és műholdak mentek tönkre, majd az autók mindenféle felesleges kacattal, számítógépes vezérléssel és luxusberendezésekkel súlyosbított, bonyolított gyújtásrendszerei.
Utána sorban következtek a meghibásodásban a hálózati berendezések, közvilágítás és az otthoni hűtőszekrények, valamint a fűtési és szabályozási keringető rendszerek, ventillátorok, távirányítású kapuk és biztonsági megfigyelőrendszerek, de még az elektromos borotvák, gépek és barkács gépek is....
„Minden, aminek csak köze volt az elektromossághoz és áramkört tartalmazott önmagában, akármilyen kicsit, jelentéktelent is, minden tönkrement, de ezúttal már örökre!”
Az akkumulátorok és az elemek felmelegedtek, és/vagy felrobbantak, vagy maguktól működésbe hozták azt amiben benne voltak, egyúttal fel is gyújtva azt...
Mindenfelé tüzek lobbantak, házak és autók, élelmiszer áruházak gyulladtak fel maguktól, a benzinkutak tűzgolyóként hamvadtak el és sorra robbantak fel a gázvezetékek is, azoktól a fémcsövektől, amelyek már nem bírták el a bennük futó túláramot.
„Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a legnagyobb veszélyt a Kárpát-medence szívében, Paksnál telepített és módosított „Tokomak” típusú atomreaktor jelenti!
Ezek az explóziós rendszerű elavult izotópot termelő rendkívül veszélyes és felesleges, rosszindulatú technikát képező berendezések ön-és közveszélyesek, azonnali leállításuk parancsoló szükségesség!”
Az áramtermelés csak mellékes szempont és a lényeg elfedésére szolgál!
Ezek a reaktorok egyetlen és legfontosabb feladata a katonai célú radioaktív izotóp termelése, amelynek semmilyen köze nincs a „békéscélú” polgári energiatermeléshez!
Ezt mindenki, aki csak egy kicsit is járatos a nukleáris fizikában tudja, csak nem mondja ki.
Időzített bombaként élik mindennapjaikat, a kérdés csupán az, hogy a katasztrófa mikor fog bekövetkezni?
Katonai szempontból pedig kiváló lehetőség a zsarolásra, ugyanis egy légi csapással, vagy földi támadással megteremhetjük a feltételeit egy országos méretű pusztulásnak, azt nem is említve, hogy a Duna közelsége és annak folyásiránya szétterítené a radioaktív szennyezést egészen a Fekete-tengerig!
„A várható események ismeretében nem lesz lehetséges az azonnali vészleállítása, hiszen a szén rudak vezérlése - amelyek szabályozzák a reaktor működését és annak hatásfokát, a magfúziót - szintén elektromos úton történik, és adott esetben teljességgel ellenőrizhetetlen és kiszámíthatatlan, hogy a túláram hatására hogyan fog működni!
A reaktort lehetőleg azonnal le kell állítani és a benne lévő radioaktív anyagot, pedig a Püspökszilágyi Atomhulladék Temetőben közömbösíteni!”
Szintén óriási az a veszély, hogy a fél világ számára is ismert a tömegesen hazánkba települő nemzetközi szidóság jelenléte, kik személyükben az emberiség irántuk érzett gyűlöletét, és a tetteik miatti jogos bosszú lehetőségét is idehozzák magukkal együtt!
Nem elég, hogy szenvedünk a jelenlétük és hazug gyűlölködésük, élősködésük, nyomasztó terhétől, még komoly katonai kockázatot is jelent a betelepülésük!
„Mindenképpen a világ tudtára kell hoznunk, hogy nem vagyunk felelősek a szidóság emberiség ellen folytatólagosan és következetesen elkövetett hajmeresztő bűneiért, mi csak abban vagyunk vétkesek, hogy jóindulatúan hagytuk, hogy hajdani szánalmas üldözöttként itt békére találjanak!”
Ez nagy hiba volt, amiért a megtévesztő emberkinézetük volt a felelős, és reménykedtünk benne, hogy megbecsülik személyünkben az emberiség feléje nyújtott segítőkész kezét!
Egy bekövetkező természeti katasztrófában sem számíthatnánk rájuk - sem a velük elkeveredett fajilag lerontott szerencsétlenekre - mert nem rendelkeznek azokkal az erényekkel és képességekkel, amelyek őket az emberi együttműködésre alkalmassá tennék!
Egy szidófajú lelkiekben kiüresedett álember a természetet ellenségként éli meg, ott rá számítani, vagy bármit is elvárni tőle képtelenség, megállás nélkül csak menekülni akar tőle!
Nem érti meg a természet és az élővilág szavát, vagy jeleit, csak az áldozatok számát fogják szaporítani, vagy indokolatlan terhet tesznek azoknak a vállára, akik szerencsétlenségükre még ott sem szabadulhatnak meg tőlük!
Önmagukban életképtelenek és nem segíteni fognak, hanem csak felélni és követelőzni!
Azoknak a kevert fajú családoknak a gyerekei, akik egy ilyen helyzetbe kerülnek, csak egy dologra lesznek képesek: kizsákmányolni majd elpusztítani a saját szüleiket a mindenáron élni akarásuk érdekében!
Ezek a szülők nagyon el fognak csodálkozni, hogy kiket is hoztak a világra: emberállatokat!
Ezek a tévén és szidóerkölcstelenségen nevelkedett kiüresedett gyökértelenek, teljesen úgy fogják gondolni, hogy a szüleiknek csak egyetlen kötelességük van, hogy a saját életükön keresztül is biztosítsák az ő életfeltételeiket.
Ezeket a szerencsétlen embereket a saját gyerekeik fogják a szükségben felfalni!
Egy pusztulásban és tűzben álló várost, falut, vagy bármit, berendezések, és eszközök nem lévén csak egyetlen módon lehet eloltani: emberi szervezettséggel!
Nos, ez nem lesz lehetséges, mert az embereket alattomos és előre megfontolt okokból arra szoktatták, hogy ne legyenek egységesek, hanem széthúzóak, senkit, semmit ne tiszteljenek!
„Oltani képtelenség volt és az emberek csak megfigyelni, de nem uralni voltak képesek az eseményeket.”
Mindenki visszamenekült a házába és lakásába, tanácstalanul ült a sötét és hideg otthonában, míg el nem fogyott az ennivaló...
Ekkor már mindenképpen ki kellett menni, vagy csendben éhen halni.
Kegyetlen patkányként rágta a gyomrot belülről az éhség,- és mivel a tévében is erre nevelték őket,- a túlélésük érdekében maradék emberségükből is kivetkőzve, éhes vadállatként keresték, hogy mit tömhetnek magukba, mert komolyabb tartalékai senkinek sem voltak.
„Akiknek viszont voltak - a felelősöknek, akik ezt elhallgatták - azok úgy eltűntek, magukra hagyva embertársaikat, mintha soha nem is lettek volna...”
Először még csak éjszaka történt.
A hatodik napon éjszaka, mert az elsőre mindenki emlékezni fog.
Sötét árnyak rohannak az úton, nem tudni kik és nem tudni, hogy kit is üldöznek.
Hallani amint beérik és leteperik, szófoszlányok.
Azután egy sikoly, amit még soha sem hallottunk, de rögtön tudjuk, hogy mi az...
A sötét árnyak elrohannak, a mozdulatlan rongycsomó ott marad.
Valamikor ember volt.
Másnap óvatosan kisomfordálunk, mert szégyenkezünk miatta, hogy nem segítettünk.
Idegen volt, csak nem kockáztatjuk miatta a saját életünket?!
Ekkor még nem sejtjük, hogy miattunk sem fogja majd senki...
Fiatal nő, az életében szép lehetett, mert még a halál sem tudta elcsúfítani.
Vascsővel ütötték le, a feje hátulról bezúzva, a haja szétterülve,- és mintha szégyenkezne a sebe miatt,- azt részben eltakarva.
Körülötte kenyérmorzsák.
Egy darab kenyérért kellett meghalnia....
A társadalom darabjaira hullott.
Nem is volt ez igazán társadalom, mert nem tartalmazott sem emberséget, sem erkölcsöt, csak hasznot és haszonelvűen is bántak azokkal, akik ebben részt vettek, a pénz részei voltak!
Ez a Hazugság és Becsapottság társadalma volt, melynek logikus következménye lett az ami bekövetkezett, a teljes és tökéletes pusztulás, ahogyan az várható is volt. A pénz korcs emberellenes uralma véget ért és azoknak is, akik ide juttatták ennek esztelen hívőit!
Hová tűntek a rend dicső őrei, a katonaság, a mentősök, a katasztrófa védelmisek, vagy bárki akik a számunkra a szervezettséget jelentették?
Mind hazamentek vigyázni a saját családjukra és összeharácsolt ingóságaikra!
Ezt tanítatták meg velük:”semmi sincs ingyen,” így azt, amit megszereztek, most arra vigyázniuk is kellett, akár az életük árán is, és most pontosan ez így is történt...
Mert pénzbe került, és mint tudjuk a „pénz az isten!”
A soha már nem működő tévéjüket, hifi-berendezésüket, elmebeteg telefonjaikat és számítógépeiket, döglött autójukat - aminek a megszerzéséért mindenről lemondtak és megalkudtak - még az emberségükről és gyermekeik jövőjéről is.
Kacatok, melyek csak a képzetei voltak valamikori szabad életünknek és lehetőségeinknek.
Mostanra csak egyetlen dolog lett közös a hiéna társadalomban: ennivalót szerezni!
Bármi áron!
Azonban ezért meg kellett harcolnunk, de elsősorban magunkkal, hogy meddig mehetünk el ennek megszerzéséért!
Sokaknak azonban nem volt aggályuk ezzel, ezért ők falkákban, csordákban járták a várost. A lakótelepeket és a kertvárosokat felosztották egymás között.
Ők a legutóbbi jégkorszak leszármazottai voltak, kibuclakók és dögevők, a szeméthalmozók...
Mostanra jól felszaporították őket és szinte mindenütt ott is voltak.
Amelyikük elpusztult annak elvették mindenét, olykor még meg is ették.
Emberállatok voltak!
Nekik nem számított semmi, csak erővel lehetett őket megállítani, azonban erő, főleg szervezett erő nem nagyon volt már akkoriban.
Senki nem ült már a készenléti szobákban, és ugyan hová is mehettek volna autók, szállító járművek nélkül?
Semmi sem működhetett ekkor, amit explózióval hajtottak meg....
Természetesen otthon vigyáztak a családjukra, ajtót, ablakot elbarikádozva, amíg az éhség, vagy a gyermekeik szenvedései nem kényszerítették őket arra, hogy végre kimerészkedjenek.
Ekkor az ott leskelődő fosztogató túlerő legyűrte, szó szerint széttépte őket, majd következett az immár védtelen család elpusztítása!
Az ilyen nagy fogás volt, ezt minden buckalakó szerette!
Szórakoztató volt a nők részeg megerőszakolása, kifosztása és kegyetlen meggyilkolása, mert ilyenkor istennek képzelhették magukat, élet és halál urainak!
Először a csecsemőket ették meg, utána a fiatal lányokat és nőket, majd a fiúkat, végül azért ráfanyalodtak a férfiakra is, ahogyan ez meg is van írva az eltitkolt rendőri jelentésekben...
Utána jól befészkelték magukat és jött a szomszédos ház, vagy a mögötte lévő utca és annak lakói, amint őket is „kifigyelték”.
Egész városrészek néptelenedtek el így, miközben ők egyre erősebbé, szervezettebbé és kegyetlenebbé váltak, mert a hatalom érzése csodálatos volt, és ezt a dögevők mindig is szerették, a kevertfajú kitenyésztett zsigányok voltak a legvérszomjasabbak
Az idő nekik kedvezett, megettek ők mindent, döglött macskát, kutyát, embert, mindegy mi volt és utána szeméthegyeket hagytak maguk után, ahogyan azt mindig is tették, ez volt az ő „kultúrájuk”, amit nekünk természetesen szeretnünk kellett, hiszen ők is talán emberek...
Rájuk nézni sem volt szabad, mert rögtön előkerült a kés, és ha lehetett, ha többen voltak már ekkor, öltek is lelkiismeret furdalás, erkölcsi gátlás, vagy bűntudat nélkül!
„Nekik az nem volt...”
Végül már egymás ellen is harcoltak, és amikor már nem maradt semmilyen ennivaló, a legyőzötteket ették meg, mert mindenáron életben akartak maradni, hogy ők legyenek az „emberiség leszármazottai” egy új és nagyszerű következő világban!
Az igazi emberek eközben ezerszámra pusztultak halálnak halálával...
Ők elhittek mindent és bíztak is mindenkiben, még az udvariasan hazudozókban is.
Jóindulatúak voltak.
Hittek a kiskanásznak, csótánynak, eu-nak, brüsszelnek, minisztereknek és politikusoknak és hittek a nagyszerű és nagyon csodálatos amerikának, hogy majd segít nekünk, majd megvéd minket, a nagy demokrácia bajnoka az usa, és az „elnök zsoldosai...”
Azonban legjobban a Hazugság Népének hittek, „isten kiválasztott gyermekeinek”, hogy ha nekik adjuk mindenünket, akkor nagyon szeretni fognak minket és nem csak követelni, hanem adni is fognak akkor, ha már elegen lesznek itt mint elnyomott és üldözött kisebbség...
Hát megint hazudtak nekünk a kibuclakó szidók, ahogyan eredetileg is hívták őket!
Persze csak azért, hogy most is jót tegyenek velünk, és attól leszünk igazán jók, ha továbbra is mindenünket odaadjuk nekik, mert ez a jóságunk mércéje! Szerintük legalább is...
Amikor aztán már mindenünket odaadtuk, vagy rafináltan kicsalták tőlünk, akkor már nem kellettünk nekik, hirtelen értéktelenné, lenézett hajléktalanokká váltunk!
Ha nincs haszon, nem kell már az ember sem, mert az már ráfizetéses, haszontalan!
Így aztán tényleg nem maradt semmink sem, amikor bekövetkezett az, amiről mi nem, csak ők tudtak és pusztán jóindulatból nem mondták el nekünk, hogy addig se idegeskedjünk!
Mert az ami bekövetkezett az kivédhető és megelőzhető lett volna ha tudtunk volna róla, viszont akkor azt mi is túléljük, legalább is sokkal jobb eséllyel készülhettünk fel rá.
Ezt viszont az „isten által kiválasztott nagyszerű és nagyon jóságos nép” nem akarta, ezért sunyi és előre megfontolt népirtásra készült, és mint eddig mindig, most is alattomosan!
„Tudatosan várt a közvetlen katasztrófa előtti időkre, és amíg még létezett szervezett erő, azt fondorlatosan felhasználva lecsapott a magyarság legjobbjaira!
Álcázott koncentrációs és megsemmisítő táborokba szállíttatta a titkosrendőrség által letartóztatott és valójában ártatlan embereket, majd tömegével végzett velük a gázkamrákká átalakított zárt („filmgyári”) raktárépületekben!
A hátramaradó nyomokat és testeket a szomszédos hőerőműben égették el!
(„Álcázott koncentrációs és megsemmisítő tábor a főváros határában!” „Halálos Veszélyben!”)
Tette ezt azért, hogy egyrészt szabadon, ellenállás nélkül garázdálkodhasson, másrészt a történések zavarában ezt a népirtást eltitkolhassa és a kozmikus-és társadalmi katasztrófa következményeire foghassa, hogy maga állhasson a kipusztítottak helyére!
Talán egy idejében történt katonai hatalomátvétel még megmenthette volna a lakosságot az elkövetkező borzalmaktól, melynek tényleges felelőse és előidézője a nemzetidegen befolyás alatt álló hazaáruló látszatkormány volt, mely a saját népét így kiszolgáltatta!”
(Megerősített és leellenőrzött MNH Katonai Jelentés!)
Tettének kiváltó oka a mindenkori embergyűlölete és az a lehetőség, hogy végre az igazi emberiség szerepét és helyét átvehesse!
Mivel csak a morál és az erkölcs tesz emberré, most úgy gondolták, hogy az ő idejük jött el, hogy a magyarság részének hazudva magukat, ezt a hiányosságukat senki sem fogja majd rajtuk számon kérni!
Lehet, hogy furcsának hangzik, de a szidóság soha nem volt az emberiség része, mert sem önálló kultúrával, sem saját népművészettel, sem népzenével, de még saját nyelvvel sem rendelkezett körülbelül az 1300-as, 1400-as évekig, ugyanis ők mindezt lopták...
A közel-kelet kutatói rájöttek arra, hogy körülbelül 5-600 évvel a történések után írták be szidóneveiket a Szentírásba, melyet Bibliának (héberül: könyvnek) neveztek el, és annak eseményeit meghamisították és megmásították a saját befolyásuk érdekében!
„Moses”-Mózes nevű ember nem is létezett, ahogyan az Özönvíz történetét is a Gilgames – eposzból lopták ki, és annak a hősének a nevét Utnapistim-et módosították Noahra, vagyis Noéra! Remek alkalmat készítettek elő a cserére: felgyújtották az alexandriai Könyvtárat, és csodával határos módon, csak azok a könyvek és irattekercsek maradtak meg, „amelyek az ő nagyszerűségükkel és isteni küldetésükkel, kiválasztottságukkal voltak teli!”
Minden más állítás arcátlan hazugság, mert tények bizonyítják azt, hogy a szidóság ezt elkövette! Mindig más gyanútlan népekre rátelepedve, azt lezüllesztve és a hatalomba sunyin befészkelve magát vette át, ezen népek hagyományait és múltját, azt a sajátjának állítva be!
Már mindenkinek hazudták magukat, hogy csak ki ne derüljön szégyenük és teljesen felesleges parazita élősködésük, kibuclakó semmirekellőségük!
Nagy nehezen rájöttek arra, hogy az emberiség igazi magva a magyarság és számukra ez a nagy lehetőség végre arra, hogy nagyot markoljanak!
„Ide kellett jönniük a belső parancsuknak engedelmeskedve, hogy itt érje őket a Végzet, itt, akik ellen a legnagyobb bűnöket, hazugságokat és vérengzéseket elkövették, az igaz emberiség Magvánál és gyökerénél, az eredendő bűneik színhelyén!
Ahogyan a tettes érez leküzdhetetlen vágyat, késztetést, hogy visszamenjen bűntényének a helyszínére, úgy érzik ezt most ők is, de tucatjával!
Nem tudnak másként tenni, hiába is figyelmeztetnénk őket, vagy küldenénk, zavarnánk szét a világba, ide akkor is visszajönnének, mert a „füleik süketek, szemük vakok!”
Sorsukat be fogják teljesíteni, mert eddig minden emberi jobbító szándékot ostobán és erőszakosan gyűlölködésnek minősítettek, mivel a „jószándék” számukra ismeretlen fogalom! Megkapták a jólétet, országunk földjét, munkánk gyümölcseit, mindent, amiért valamikor élt és halt nemzetünk, megkapták szép és melegszívű asszonyainkat is, kiket megbecsülni sem tudtak.
Ringyókat, prostituáltakat csináltak belőlük, valamikori dicső nemzetünk fiaiból pedig buzikat, gyáva drogos semmirekellő élvhajhászokat neveltek a „modern nyugat” és az „Isten által kiválasztott jóravaló nép” hazugságainak nevében!
Az emberi vért így bemocskolták a saját faji keveredésükkel!
Templomainkat, múltunkat átformálták és megszentségtelenítették, még a sírjainkat is saját magukkal, mert még holtunkban is mellénk gyömöszölték életünk megrontóit!”
(Részlet: „Dicsőségre Ítélve”)
Ők is „emberek” akartak lenni, egy új és nagyszerű világ túlélő kiválasztottjaiként, mint „igazi emberek”, pedig hol voltak ők a tényleges emberi minőséghez képest....
Az üszkös falakra, a vér és mocsok áztatta utakra, melyeken kibelezve és ronccsá zúzva álltak a valamikori büszkeségeink az autóink, lassan szállingózni kezdett a hó...
A házak fekete szemei és a néma ordításban nyitva maradt kapui elrejtették a bennük történt borzalmakat, a zsigányság (zsidó-cigányság) igazi természetének következményeit!
A szag, a rettenetes szag, mindenütt érezhető volt...
A városok nemcsak meghaltak, hanem szó szerint már oszlottak is.
Emberállatok bolyongtak sötét árnyként a romok között, zsákmányra lesve.
Ők nem akartak meghalni, ők élni akartak mindenáron!
Mindegy, hogy hogyan, de féltek a haláltól, attól a haláltól melyet ők osztogattak másnak kegyetlenül és szánalom nélkül.
Túl akarták élni önmagukat, hogy a büntetést elkerüljék a borzalmas tetteikért!
Elszórtan még éltek emberek, ők bíztak magukban!
Az apa a negyvenes éveit taposta, rendőr volt és még a szolgálati fegyverét is megtartotta.
Két huszonéves fia és nagylánya segített mindenben, sikerült is élelmiszert tartalékolnia és az ajtókat ablakokat eltorlaszolnia a feleségével és a gyermekeivel.
Védekezni akartak, együtt mindhalálig!
„Azonban azt nem tudták, hogy aki csak védekezik, az sohasem győzhet!”
A viszonylag csendes kertvárosban ahol éltek, eddig nyugalom volt.
Minden borzalom ellenére, amit hallottak, bíztak a szerencsében, azonban az egyik szomszéd nagyon nagy hibát vétett.
Begyújtott a házban a hideg ellenére és sütni, főzni kezdett!
A fogát csikorgatta dühében, de már nem tehetett semmit.
Estére már csapatosan jelentek meg a buckalakók látva a füstöt, érezve a vágyakozó, csábító és őrjítő ételszagot.
Egyszerűen berontottak a házba az ajtón, ablakon, pinceablakon és a tetőtéri ablakon keresztül egyszerre, és mindenkit ütöttek, vágtak, amivel csak érték!
A fiatal és még kistermetű emberállatok másztak előre, minden kisebb résen átpréselve magukat és sorra nyitogatva az ajtókat és ablakokat...
A szomszéd férfit összerugdosták, majd baltával egyszerűen lefejezték.
A védekező kutyát a fojtópórázzal a fára akasztották, majd elevenen megnyúzták...
Tettek már ilyet, és tetszett nekik, azért tették meg megint és megint...
Borzalmas volt az egész!
Végig kellett, hogy nézzék, végig kellett, hogy hallgassák azt, ami a szomszédban történt.
Egész éjjel tartott a tivornya, a röhögés és a nők sikoltozása.
A fázós öregeket, kik naiv tudatlanságukban előidézték a tragédiát, a kertben összekötve elevenen elégették, a férfierő nélkül maradt család, ezután már nem jelentett akadályt.
Hajnalra már mindenkit megöltek.
Nem volt szép haláluk, ezt nem érdemelték meg, hiszen biztosan megosztották volna mindenüket, mert ők emberek voltak. Ez azonban akkor már semmit sem ért...
Rettenetes súllyal nehezedett rájuk az átélt valóság!
Kimenni és segíteni képtelenség volt, egyszerűen nem győzhetett, hiszen annyian voltak, hogy nem tudott volna ennyivel végezni, hacsak nincs géppuskája.
Az meg nem volt.
Aludni sem bírtak, a felesége, lánya és fiai halott sápadtan és csendben ültek, tudták hamarosan ők következnek.
Hiába volt ennivalójuk és vizük, és több tár pisztolylőszerük, csak idő kérdése volt, hogy mikor kerülnek sorra.
Még tíz méter jó kötelük is volt, azt is olvasták valahol, hogy majd kell, de sohasem tudták, hogy valójában minek!
Most már kezdték sejteni...
Estére elfáradtak és súlyosan nehezedett rájuk a halál előtti félelem.
A szomszédban egész nap ment a törés-zúzás és röhögés, az emberállatok hancúrozása és dőzsölése.
A kis purdék már a házuk körül sündörögtek, mindenhová bekukucskáltak és az ajtókat feszegették, időnként bekiabáltak: „Gyertek ki ge...ik, vagy mi megyünk be, rohadékok!” és nevetve elszaladtak.
Éjfélre betörték a tetőtéri ablakot, majd hamarosan tüzek lobbantak a padláson.
A bejárati ajtóba balta csapódott és a nappali lezárt spalettáit fatuskóval zúzták be.
Hajnalban kezdődött a tömeges roham, mert ők mindig hajnalban jöttek...
Az első hármat simán lelőtte, de ekkor valahonnan a sötétből egy kihegyezett betonvasat hajítottak a hátába.
A fájdalomtól félőrülten bezárkóztak egy ablaktalan szobába mind az öten, és érezte, hogy nemsokára elveszíti az eszméletét.
Tudta ez a vég, mert a fiai, családtagjai nem tudtak bánni a fegyverekkel és a rémülettől, pániktól már mozdulni is alig mertek.
Akik betörték az ajtót azokat még lelőtte, majd gyors egymásutánban négy lövés hallatszott, majd egy magányos lövés és utána csend.
Tudta és ismerte ezeket a munkáján keresztül, szánalomra és kegyelemre nem számíthatott....
Amikor végre bejöttek és meglátták, hogy mindenki halott, azért még jól összerugdosták a fejét, hogy elrontotta a játékukat: „Nesze neked ge...i gádzsó zsernyák, rohadj meg!”
Nemsokára mindent összetörtek, és ami ért valamit, azt kihordták a kertbe, majd felgyújtották a házat.
Ekkor a szomszédos házakat rohanták meg, mert már senki sem állhatott az útjukba...
„Csak az erkölcs és morál tesz emberré!”
A hó egyre sűrűbben esett eltakarva ezt a rettenetes valóságot, az elembertelenedésnek ezt a megtévelyedését, tobzódó orgiáját, civilizációs önpusztító zsákutcáját.
A gyávák és megzavarodottak a félelmükben váltak gyilkossá, és akkoriban már mindenki félt és teljesen össze is volt zavarodva...
Végül szél kerekedett és zuhanni kezdett a hőmérséklet.
A piszkos színű Nap leszálltával feljött a vérvörös Hold és a hideg már csontig hatolt.
A folyók már régen befagytak, és akik nem voltak fedél alatt az utakon dermedtek meg.
A hajnal sem úgy jött el, ahogyan eddig szokott.
Felbukkant ugyan a Nap, de rettenetesen nézett ki!
„Hályogos szemmel meredt a Földre, majd tekintete elsötétült, látni sem bírta, ami itt megtörtént.”
Már napok óta érezhető volt valami távoli moraj és olykor még a föld is megrázkódott, ilyenkor a buckalakó emberállatok ijedten néztek föl...
A város kiégett üszkös és fekete romjain a vastag hó és jéglepel alatt, enyhe remegés futott át.
Egyre többször és egyre jobban.
A távolban hatalmas habzó hóförgeteg jelent meg szinte az égig ért!
A nyomáshullám felkapta a tonnányi jeges háztetőket, autóroncsokat, halottakat és csontvázakat, még az élőket is, és mindent, ami az útjába akadt és vitte, húzta magával, mintha soha letenni nem akarná.
Mindenre záporozott a törmelék és a jégszilánk, ezt csak az élhette túl, aki a föld alá bújhatott!
Egy álló napig tartott ez a félelmetes szélvihar a szörnyű félhomályban, mert sem a Hold, sem a Nap nem volt látható.
Ekkor rettenetes földrengés rázta meg a városokat és a megnyíló hasadékokban teljes házak tűntek el mindenestől, és a repedésekből piszkos hullámokban tört fel a víz, olykor a gőzölgő melegvíz is...
Történt ez az eszetlenül kiszivattyúzott kőolaj, a „föld lengéscsillapítójának” hiányában, ezért egyszer „majd keményen fogunk rugózni”... és most ez be is következett!
A dübörgés felerősödött szinte elnyomva a nyögő, háborgó Föld vajúdását és egyszerre csak mintegy varázsütésre minden kitisztult, friss tengeri szél kerekedett, még a felhőket is elfújta, az égbolt kitisztult.
Egy pillanatra elmosolyodott a Halál, szerette, ha látják, amikor eljön...
A maradék emberek, túlélők, dögevők, idegenajkúak, kibuclakók, buckalakók és mindenféle szerencsétlen, csodálkozva emelte fel a fejét, majd a borzalom kiáltása, üvöltése szakad fel a torkukból:
a déli látóhatáron(!) hatalmas, eget ostromló duzzadó hullám jelent meg a teljes látóhatárt uralva;
a tetején fehér tajték, melyeken hektárnyi jégtáblák tusakodtak, és töredezve zúdultak előre, mögöttük egy még nagyobb hullám emelkedett, és amögött pedig még egy ennél is sokkal hatalmasabb....
A több száz méter magas árhullám átsöpört az egész Kárpát-medencén kitakarítva belőle minden szennyet és megfojtva a földben készleteiken ülő és vigyorgó bűnösöket.
Bunkereik így váltak a saját sírkamráikká...
Mert van Igazság és van Büntetés is!
A Pannon-tenger visszatért, és amikor az áradat elcsendesedett és megbékélt, az utolsó két életben maradt magyar ismét egymásra talált...
Mi mindig is itt voltunk és mindig is itt leszünk!
Ennek emlékét őrzi a Gellérthegy tetején nem sokkal ez után felállított Nagy Boldogasszony Emlékművünk, hogy soha többé ne hagyja elveszni jóságos, nagylelkű és valójában szeretni valóan csodálatos népét...
Hogy honnan, tudjuk, mindezt?
Mert minden pontosan le volt írva!
Ezek a „Jövő Emlékei”, amelyek nem mások, mint figyelmeztetések a „Holnapra!”
Megírták ezt a ninivehi kőtáblákon is (Észak Irak: „A Kőtáblák Üzenete”) és őseink rovásírásos emlékeiben is, ezért pusztították el ezt tudatosan és ártó szándékkal(!) az emberiség ősellenségei és mindenkori szidói, gyűlölködői!
Rajtad is múlik most, hogy ez ne következzen be ismét!
Fel kell ismerned a Hazugság Népének szörnyű bűnét, hogy elpusztította és letagadta ezt a figyelmeztetést, mert a kibuclakó számára ismeretlen fogalom a morál és az erkölcs!
Tette ezt azért, hogy véghez vigye legnagyobb bűnét, amit csak elkövethetett az emberiség ellen, cserbenhagyni, halálra ítélni embertársait önző érdekből, hogy annak a javait a saját jóléte érdekében felélhesse, mert ő magától teremteni, alkotni nem tud!
Mindig bomlasztott és rohasztott, mert csak ebben a környezetben tudott megmaradni, a rend és fegyelem, az alkotó és teremtő munka, az erős államhatalom ellentétes volt a társadalmi élősködésével, mert ő csak a jólétre vágyó dögevő és nem államalapító!
Arra a következtetésre jutott, hogy nem neki kell megváltoznia, hanem a környezetét kell olyanra formálnia, mint saját magát!
Sötét történelme folyamán még sohasem jutott ilyen közel a céljához, hogy el kell pusztítania azt az emberiséget, amelyből eddig is élt!
Amennyiben a célját elérné, az a tökéletes és visszafordíthatatlan pusztulás lenne!
EZT ÉPPEN MOST TESZI, ITT ÉS NAPJAINKBAN, A SZEMÜNK ELÖTT!
„1983-ban jutottak ennek az ismeretnek a birtokába és már 1986-ban titkosították is a Vatican tudtával és beleegyezésével!
A bűnrészességért cserében mentelmet ígértek mindenkinek, aki ezt a titkot betartja!
Több jó tudóst és újságírót ért „baleset” amiatt, hogy erre figyelmeztetni akarta embertársait.
A nyugati világ minden vezető „politikusa” (akik mellékesen kivétel nélkül mind szidófajúak!) tud a hamarosan bekövetkező földtörténeti, csillagászati és társadalmi katasztrófáról, mert ez rendszeresen - 26.500-évente - mindig be is következik, és ez csak növeli az összeesküvésük súlyosságát az emberiség ellen!
Ennek várható időpontja 2012. december 21., amely a Kozmikus Körforgás Törvényszerűségén alapszik, tehát hangsúlyozni kívánom, hogy nem prófécia, jóslás, vagy jövendölés!
Ez tény, amely az „Idők Végén” jön el!
Kérdezhetnénk, hogy ennek mi az oka, miért tennék ezt velünk?
A válasz egyszerű és mégis meglepő: Ők nem képezik a tényleges emberiséget, kivétel nélkül mindenki - még a Pápa is(!) - idegenek, méghozzá fajidegenek, élősködő, gonosz és gyűlöleten szocializálódott bioparaziták!
(A külcsín ne tévesszen meg senkit sem, mert mindig a szemet, a tekintetet kell figyelni!
Egyébként sokatmondóan a héber szó jelentése: idegen...)
Az emberek magukból indulnak ki, nem táplálnak gyűlöletet embertársaik iránt, amíg azok erre okot, nem adnak.
A látszatemberek, az emberkinézetű bioparaziták is magukból indulnak ki, ezért gyűlöletet táplálnak az emberek iránt, és nekik ehhez még ok sem kell!
Ők a hazugság, szidás és gyűlölködés népe, kik ezt a tevékenységüket az emberiség álarcában követik el, visszaélve a jóhiszemű és gyanútlan emberségünkkel!
A kibuclakó szidók képmutató őszinteségére és „jószándékára” utal az is, hogy amikor belehamísították magukat a legszentebb írásainkba, gyorsan beleírták:
„Aki téged megdob kővel, azt te dobd vissza kenyérrel!”
Ők, akik mindig (!) erőszakos és alattomosan hódító, haszonszerző és gyilkos szándékkal léptek mások földjére, szerették azokat az áldozati bárány szerepére nevelni, hogy ne tanúsítsanak ellenállást velük szemben, hogy így becsapva és félrevezetve, mintegy „öntudatlanul” elősegítsék terjeszkedésüket a saját rovásukra!
Itt tetten érhető az ártó szándék, a nyílt és aljas, haszonelvűen hazug emberellenesség!
Nekünk is azt mondták, hogy mondjuk csak el nyugodtan, senki elhinni nem fogja, amíg azt a tévé vagy a rádió be nem mondja!
És ezt a tévé és a rádió bemondani soha nem fogja, és pontosan azért nem, amiért nem mondhatja be, mert részesei ennek a bűnnek, összesküvésnek, és ebben a hírközlés szerepe nagyon fontos, ugyanis elaltatja az éberségünket és felelősség tudatunkat!
Jelenleg a hírközlés nincs magyar kezekben, és nem is a mi érdekeinket képviseli!
A bioparazita emberszerű élősködő teljes mértékben szívtelenül haszonleső!
Amint felnő és kifejlődik, első áldozata maga az őt világra hozó szülő lesz, akin kipróbálja és megtapasztalja lelketlen önző kiszolgálását, haszonleső élősködését! Amennyiben sikerrel jár, a szíve már senkin sem fog megesni, szánalmat senki irányában érezni nem fog!
Ha a szülő ellenáll, először a szeretetén keresztül zsarolni próbálja, majd bűnösnek kiálltja ki, mivel a számára, a neki „teljesen természetesen járó jólétet” nem biztosítja!
Mert az ő számára ez a legfőbb bűn, élete fenntartásának az érdekében!
Nem a sorsvállalás és az együttműködés hazájával, hagyományaival és szüleivel!
Nem, a bioparazita legfontosabb ismérve, hogy mindig csak vegyél el, soha semmit ne oldjál meg és a legfontosabb, hogy mindig más alkalmazkodjon hozzád, te soha!
Mivel a „kormányunk” is ezekből áll, ezeket a tulajdonságokat most országos méretűen is megtapasztalhatjuk, mert a hazug jellemtelenségüket a tetteiken keresztül kivetítik!
Figyeljük meg ennek az igazságát és végtelenül egyszerű folyamatát, mert nem egy finoman beszabályozott erkölcsű és lelkületű emberről beszélünk, hanem egy élősködő bioparazitáról!
Ezeknek a viselkedési formáknak a szervezett átadására egyesületeket „egyházakat” hoznak létre, ahol azt tanítják, „hogy a nekik adott pénz százszorosát adja vissza az ő istenük” ugyanis az ő istenük, nem más, mint a korrupció oltárán ülő Bankáristen!
Ez gondolom a hitgyülisek számára ismert.
Azonban a szidóság az emberiségnek jót sohasem adott, hanem ellenkezőleg...
Szeretnénk azt hinni, hogy ennek a százszorosát fogják hamarosan visszakapni!
Amennyiben kipusztítják az emberiség magját ezek a parazita élősködők, és a jégkorszak utáni dögevők, az afrikai-hamita-szemita korcsnépek, a buckalakó-és kibuclakók, kitenyésztett zsigányok, képtelenek lesznek szervezett társadalmakat, vagy városállamokat létrehozni, mert nem mások ők, csak vérszívói(!) és nem létrehozói, teremtői erői, ennek a civilizációs folyamatnak!
Elállatiasodva és nélkülünk - mivel csak segédeszközökkel és műdolgokkal életképesek - azok a természeti élőlények fogják őket levadászni és elpusztítani, amelyeket most ők sportból gyilkolásznak le, pusztán időtöltésből...
Semmilyük nem fog működni, mert valójában semmihez sem értenek, és semmit létrehozni sem tudnak, mert nem emberek ők, hanem csak hitvány emberutánzatok!
Szó szerint visszabombázzák magukat oda, ahonnan jöttek; a semmibe!
„Csak az erkölcs és a morál tesz emberré!”
„Azonban az emberi magyar faj, az emberiség tényleges MAG-ja, a Teremtő Istenünk kegyelméből így megtisztulva továbbra is fent fog maradni az Ő Dicsőségére!
A mi Nagyasszonyunk nem hagyott el minket, mert viharban a szívünket irányítja!”
Kívánjuk, hogy minden szívében magyar és ember tegye félre a hétköznapi gondjait és gondolkozzon el a várható és hamarosan be is következő - de letagadott - eseményekről!
Senki nem fog helyettünk cselekedni, senki nem fog helyettünk most dönteni, de ennek a mostani tehetetlenségünknek viszont mi fogjuk az árát vérben megfizetni!
A saját és szeretteink vérével!
„E M L É K E Z Z E T E K E R R E M A J D !”
Lehetséges azonban megoldást találni és lehetséges még elébe menni az eseményeknek!
Mindenki, aki most ebben az országban él, hamarosan egymásra lesz utalva!
Nagyon!
Bölcsesség és tudás, emberség és segítőkészség tekintetében hatalmas különbségek vannak közöttünk, azonban egyetlen dolog teljesen egyértelműen biztos:
„A jelenleg helyzetet csak mi magyarok, az emberiség tényleges letéteményesei tudjuk megoldani, mert mi rendelkezünk ehhez azokkal a képességekkel és tehetséggel, hittel, beleérzéssel, amelyek ezt lehetővé tehetik!
Nem az emberidegen telepesek, és a nem a törzsi szinten „kultúrálódott” cigányság...
Mi, akik ennek a világnak az ismerői és valamikori létrehozói, megteremtői voltunk!
A helyzetet nem mi okoztuk és nem miattunk kerültünk bele, de egyetlen lehetőségünk van, velünk együtt(!) megmenteni ennek bűnöseit is, vagy velük együtt pusztulni a győzelem minimális esélye nélkül!
Amennyiben sikerrel járunk, a fent leírtak még más fordulatot is vehetnek, és ha ennek bűnöseit felelősségre is vonjuk, büntetésük letöltése után legalább még a puszta életük megmaradhat!
Az emberi döntést nekünk kell meghozni és az arra még fogékony embertársaink szemét együttesen és gyorsan felnyitni!
Jószándékunk nyilvánvaló, amellyel szemben áll az ő elvakult és öngyilkosan aberrált gyűlölködésük, azonban most egy nagyon fontos válaszúthoz érkeztünk!
A vész és a fenyegetettség óráiban nemzetünknek összefogásra van szüksége, minél hamarabb annál jobb!
Az összefogás, ha felismeréssel is párosul, akkor már az Igazság Útján járunk, melynek eredménye nem maradhat el!
„Igazsággal viselj háborút!”
A mi kezünkben a hatalom csak eszköz, amelynek segítségével nemzetünk szunnyadó életerejét, tehetségét és magasztos szeretetét egységbe kovácsolhatjuk azért, hogy a legkisebb emberi áldozattal vészeljük át a most ránk váró és elkerülhetetlen napokat!
Ne történjen az meg, amiről itt olvastunk, mert mi ezt nem érdemeljük meg! Szervezettséggel és hozzáértő alkotó tehetséggel mutassunk példát a világ többi nemzetének, Igazsággal Viseljünk Háborút a Gonosz Hazugságával és ártó szándékával szemben!
Az MNH Tiszti Különítménye birtokában van a tudásnak, a megoldás kulcsának és a békés átmenet lehetőségének!”
„Nem ellenségei, hanem éppen segítői vagyunk nemzetünknek, és ezt azért nem tehetjük meg nyilvánosan és szabadon, mert ezt a hatalmon lévő nemzetünk ellenségei(!) ostoba tudatlanságból magukra veszélyesnek tartják!”
Elbújni senkinek sem lesz lehetséges, és a Földről leszállni sem tűnik kivihetőnek...
Egyetlen lehetősége marad a Hazugság Népének:
MOST SZEMBE KELL NÉZNIE AZ IGAZSÁGGAL, VAGY KIPUSZTULNAK!
„Hazánkat egy háttér árnyékkormány irányítja arctalanul, kiknek csak jellemtelen parancsközvetítői(!) a jelenlegi politikai színpadon szereplő és magyarázkodó, hitegető „államférfiaink”, akik ezt a szerepet elfogadták és játsszák, tőlük magyar érdekeket elvárni lehetetlenség, ezen változtatni nem áll érdekükben!
Hatalmi eszközük a rendvédelmi dolgozók felett uralkodó Titkosrendőrség, melynek vezetői kivétel nélkül mind szidófajú, magyargyűlölő, de magyarul beszélő, jól fizetett tisztségviselők, és cselekvő erejük pedig a szintén magyargyűlölő bérgyilkos cigányság, kik helyettük a piszkos munkát elvégzik!”
(Részlet: „A Követünk”)
Teljes mértékben nemzetidegen és ellenséges népek özönlenek be az országunkba, kiknek sötét és tisztázatlan múltja legyen ordító figyelmeztetés a számunkra:
„Abszurd tehát, hogy a zsidók, a Júda törzs leszármazottai magukat „izraeleitáknak” nevezik. Ugyanis Izraelt Akház júdai király kérésére, Júda segítségével pusztították el az asszírok. Akkoriban írta Ézsaiás próféta Jeruzsálem, azaz Júda urairól:
„Ti ezt mondjátok: „Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal....” (28,15)
(Bíró Lajos: „A Magyar Jézus” című könyvéből)
„S ha Isten népe lett volna is valaha, (a zsidók....) a Golgotán ezt a mózesi címzést elvesztették és „Istengyilkosokká” lettek!
Irodalmuk a talmud, tele van ember, illetve gójgyűlölettel, oly annyira, hogy a talmud szellemében nevelkedett és gondolkozó embert nem is lehet embernek nevezni, hanem emberi formába bújt gójgyűlölő állatnak, vagy ördögnek!
Mert aki azt a gyűlölködést, amit a Talmud Jézus ellen és a hívei ellen előír, azt ember nem írhatta, az csak egy krisztusgyűlölő ördögtől - Sátántól eredhet!
Még a pogányoknál se találhatunk ilyen gyűlölködést, ilyen emberalatti erkölcsiséget, illetve erkölcstelenséget!
Aki még a talmud ismerete után is zsidónak vallja magát, vagy a zsidókhoz húz akár faji, akár vallási alapon, az - Jézus szerint - ördög, és nem ember!”
(Röck Gyula: „Zsidó volt-e Jézus”című könyvéből
NEM MEHETÜNK EL A TÖRTÉNELEM FIGYELMEZTETÉSEI MELLETT!
„A bioparazita álember csodafegyvere az, hogy az agyunkba befészkelve magát, még gondolati szinten meggátolja az irányába jelentkező ellenszenvünket és cselekvésünket!
Ennek eszközei a megtévesztés, becsapás és hazudozás!
Ezt teszi évszázadok óta, tanuljunk ebből, és ne higgyünk nekik többé!”
„AKI A LÉNYEGET NEM ÉRTI, AZ A RÉSZLETEKET SEM FOGJA!”
„Bízzanak a rendkívüli és meghatalmazott Követünkben és Tiszttársainkban, katonák ők egy olyan kegyetlen háborúban, melynek csak áldozatai vannak és nem hősei!”
„Igazsággal viselj háborút!”
„A hazánk most az Ő személyükben hívja Önöket!”
(A Világunkat mozgató erők jobb megértése érdekében, olvassuk el az „Arany Hajnal” a „Dicsőségre Ítélve”, az „Arany Hajnal II” valamint az „Aranypor” című rövid ismeretterjesztő összeállításokat, melyek így egységben vezetnek el a felismeréshez!)
„A Világ mindig olyan lesz, mint amilyet teremtünk magunknak!”
„Nem a történelem teremt férfiakat, hanem a férfiak teremtenek történelmet!”
„Hiszünk Magyarország Feltámadásában!”
G O N D O L K O Z Z A T O K !
MNH-LH 119
