A HARCMODOR
(egy magánvélemény)
III.
Az előző kérdésemre reflexből adott válasz majdnem jó.... ugyanis a reflexeinket fordítják ellenünk!
A magyar ember, ha nehézségekkel találkozik, azt reflexből oldja meg, olykor az okát (!) sem kutatva...
Kevesebb a víz, „nem baj, valahogy megoldjuk,” - és nekiáll okosan és talpraesetten szervezni és dolgozni...
Kevesebb az élelem, „nem baj,” - körülnéz maga körül, ismereteket gyűjt, takarékoskodik és kigazdálkodja...
Kevesebb az orvosi ellátás, „nem baj,” - férfiasan szenvedünk egy kicsit és kutatni kezdjük a természetes gyógymódokat...
Kevesebb az iskola, „nem baj” - majd összefogunk, és mi tanítjuk a gyermekeinket...
Kevesebb a pénzünk a megélhetésünkre, a munkánkat már ki sem fizetik, „nem baj” - többet dolgozunk...
Kevesebben harcolunk nemzetünkért „nem baj,” - majd mi kevesen leszünk hősiesebbek...
És ezt valakik észrevették, megsöndörítették kétoldalt a tetűhintát és azt mondták:
- „ Ezek itt jó emberek és jóindulatúak...ha nem veszik észre, hogy mi aljasul harcolunk ellenük, akkor ők mint eredendően nagylelkű, megbocsájtó (!) és termelő (!), fegyelmezett (!) honpolgárok, talán még a saját kárukra is engednek (!) nekünk, mert ez a vérükben (!) van.
- Tehát a reflexeiket (egy adott ingerre adott válasz) kell rájuk visszafordítani, és így nem tudnak ellenünk küzdeni anélkül, hogy magukkal szemben ellentmondásba ne bocsátkoznának!” - állapította meg elégedetten a pajeszos főparazita, és erre alapította hosszútávú beszivárgási taktikáját.
A magyar igazságos, béke- és életszerető ember, még a férget sem tapossa el, hanem élni hagyja... és ezt valakik megfigyelték:„Rendben van, nyíltan nem támadunk rátok, mert reflexből hősiesen (!) harcolnátok, ezért ezt mi megbonyolítjuk egy kicsit. Nem adunk nektek ellenségképet, hanem adunk sok-sok problémát, aminek megoldásával elfeledkeztek rólunk (ameddig mi természetesen baromi jól élünk) és jutalmul egy kicsit ti is kaptok, hogy azért éhen ne haljatok, mert akkor ki fog ránk dolgozni és takarítani?!”
Az elgondolás, ne tagadjuk, zseniális és ugyanakkor undorító is. Így a paraziták és az élősködők „gondolkodnak”, kik magasabb erkölcsi és morális tartással nem rendelkeznek.
Ne feledjük: „Csak az erkölcs (szellemi és testi) tesz emberré!”
Tapasztaltuk „hadviselésükben” ennek a hiányát, tapasztaltuk az életünkben – itt! – ennek a hiányát, és tapasztaltuk ezt kormányzásuk alatt is (most is...).
Tehát kristálytisztán azok a „hibáink” (valójában pedig hatalmas erőnk!) a következők:
Nagylelkű és megbocsájtó, termelő és alkotó, valamint fegyelmezett és hősies tartásunkat, öröklött faji és vérségi hovatartozásunkat fordítják ránk vissza – reflexből –, aminek megszegésével önnön tartásunkat és erőnket blokkoljuk, semlegesítjük. Ez a mi egyéni, népi és nemzeti tragédiánk, mert EMBEREKBEN gondolkozunk!
A parazita, az élősködő, SOHASEM UGYANAZ, mint akinek a vérét szívja, pusztítja és rombolja!
A parazita attól nem válik emberré, hogy ugyanabban a testben (országban) „lakik”, mert tevékenysége, morális és erkölcsi értelemben is, ellentétes a befogadó és gazdatesttel szemben!
Esetünkben a parazita felvette szokásainkat (látszólag...), viselkedésünket (látszólag...) és kinézésünket, nyelvünket (látszólag...), hogy élősködő viselkedését és haszonleső, gátlástalan életmódját így fenntartsa.
Már napjainkra annyira elbízta magát, hogy azt követeli, hogy MI alkalmazkodjunk őhozzá és mondvacsinált ürügyekkel jogot formál arra, hogy MI járuljunk hozzá, hogy még több fajtestvérét idehozva, ezúttal már csontig lerágjon minket...
A kullancsos példát előhozva: a kis kullancs MEGTILTJA, hogy kiszedjük, NEVÉN NEVEZZÜK, és VÉDEKEZZÜNK ELLENE!
A kullancs „vallásszabadsága” azt jelenti, hogy nekünk szeretnünk kell őt (júdeokereszténység), míg neki szabad „vallásszerűen” a mi vérünket szívni – értsd gátlástalanul pusztítani!
Jegyezzük meg: a parazita sohasem törődik a tevékenysége által okozott kárral és pusztítással, hanem annak kiváltó oka és előmozdítója, mi több szándékos előidézője! Tiltakozásunkra csak böfög egyet...
Nekünk most egy Atilla adottságú karizmatikus vezér kiemelkedésére lenne szükségünk, mint Isten Ostorára!
Gondolkozzunk el, hogy valódi életünkben, – amit napról napra megtapasztalunk – és az itt leírtakban van-e és mekkora az összefüggés?
A MEGOLDÁS KULCSA:
A parazitákkal szemben (de csakis velük szemben, mert MI EMBEREK vagyunk), TUDATOSÍTSUK, hogy:
1) nem lehetünk nagylelkű és megbocsájtó,
2) termelő és alkotó,-
3) fegyelmezett és szófogadó, MAGYAR EMBEREK!
A parazita ezzel él vissza, mert mi a viselkedésünkkel, az általa adott „ingerre” ezt viszonozzuk, ami őt további élősködésre, nyálcsurgatásra sarkallja.
A hiba tehát most már bennünk van, mivel elfogadtuk a parazita „érveit”, hogy ellenkezésünk esetében megvonja tőlünk saját éltető testnedveinket is (pénz), amennyiben ellenkezni merészelünk vele (kormány)!
A fenti három pontot szentírásként követve, a kulcsot megfogadva és felhasználva, szenvedésünk és pusztulásunk ajtaját feltárva a beözönlő fényben patkányaink, parazitáink (és testvér fajtársaik!) sivalkodva menekülnek a még sötét (talán szellemileg is...) zugokba és rothadó szennycsomókra, ahová valójában is valók!
A kulcs megforgatásának módját, a kullancsok nagy bánatára, itt naivan közölni nem áll szándékomban, de magyarszívű testvéreimnek ezt a szívükben is érezniük, de legalább sejteniük kell!
Ne várjanak vezérekre és magányos hősökre, mert velük már tele vannak a börtönök. Bátrak és hősszívűek voltak ők, azért kerültek oda, de NAIVAK, mert emberként próbáltak harcolni patkányokkal szemben!
A patkányok mindig tömegben támadnak, hiszen ezért patkányok, a hősök meg mindig egyedül, azért, mert hősök... Most egy olyan abnormálissá tett világban élünk, hogy a hősök nem találnak követőkre, mert a lezüllesztett tömeg (genetikailag elparazitásodott) már csak a konc szagára mozdul rá. Most úgy kell hősöknek lennünk, hogy arcunkat, bármennyire is megérdemelnénk, nem mutathatjuk! A vezér mindig a cselekedetei által „választódik ki” és nem attól, hogy annak jelenti ki magát, ezt nagyon jól jegyezzük meg a saját érdekünkben, mint ahogyan azt a palesztín példa is mutatja.
Emlékezzünk a történelmi hősökre és Leila Khaledre, aki TETT azért, hogy hőssé váljon! Mindenki a saját életében és munkahelyén is (!) váljon azzá.
Magyar Testvéreim és Bajtársaim!
Nagyot nem hibázhat az, aki a HÁROM PONTOT követi, mert azt megértve és egységesen végrehajtva (!) fertőzésünktől, „reflexeinktől” véglegesen megszabadíthatja az országunkat!
Egy híres ember, egy igazi harcos mondta ezt: „Annak, akiben csak egy kis mersz is van, életének bizonyos válaszútjain csak egy választási lehetősége van. Aki mindig két utat lát, biztosan okos ember...de mást nemigen tudok mondani róla.”
Terjesszük és tanuljunk belőle!
Bajtársi üdvözlettel: Gyula
2010.augusztus
