A JEL...
Jelek mindig vannak, de az üzenetük megfejtéséhez erkölcsre, tudásra és bölcsességre is szükség van, ami sajnos egy hosszabb folyamat eredménye, és elhatározásunk, személyes áldozatunk nélkül nem lehetséges.
Ez így már a kor modernnek hazudott emberének egyből meg is haladta a képességét.
Úgy lehet a legbiztosabban valakiből kiölni a tudásszomjat, ha bemagyarázzuk neki, hogy ő már modern és roppant felvilágosult, valamint sok felesleges lexikális tudással terheljük meg az agyát, hogy már korán leszokjon arról, hogy önállóan gondolkozni és elemezni tudjon.
Egyszerűen belefolytjuk a felesleges ismeretek özönébe.
Használjon mindenféle elektromos segédberendezést és üljön minél többet a számítógépe előtt, telefonáljon a mobilján órák hosszat (a mikrohullám jót tesz az agynak...) és GPS-szel tájékozódjon térkép, megfigyelések és természeti tapasztalatok helyett, nyakló nélkül táplálkozzon, rágcsáljon és mindig csak a kényelmet keresse, mint legfőbb és elsődleges szempontot...
Ő ettől roppant civilizált, magasabb rendű, egy kész „homlok” sapiens lesz, a Csoda!
Miután ezekre már jól rászoktattuk és a kényelemtől sikeresen eltorzult a világszemlélete, hirtelen vonjuk meg tőle ezeket a lehetőségeket.
Öntelt és beképzelt - önmagát sikeresnek hívó - modern emberünk hirtelen hatalmas változáson fog keresztülmenni törvényszerűen, mint csak a magában „hívő”, a „sok minden csodálatos, de az embernél (nálam...) semmi csodálatosabb” agymenés követője.
Valójában elesett és szánalmas, szinte a saját piszkába belefulladni is képes, magatehetetlenül kiszolgáltatott hullajelöltté fog átalakulni, mert ez a valódi igazság vele kapcsolatban!
A hangsúly itt és most a kiszolgáltatottságon van!
Ezt szereti a mostani, újkori (zsidó) terrorállam, ugyanis ettől függ a léte.
A mi kiszolgáltatottságunkon keresztül tart minket függő helyzetben, amelyre előre megfontolt rossz szándékkal ő szoktatott minket, természetesen a saját érdekében!
Az igazságot is rejtegeti, a híreket, eseményeket letagadja és eltorzítja, miközben kifelé felénk az álbékét mutatja, nehogy véletlenül ezek ellen fellázadjunk, vagy felismerjük alattomos szándékát, emberiségünk – és benne személyünk – elpusztítására!
A tudás hatalom, és mivel ezt tudja, ezért is vonja meg tőlünk legelőször, nem kockáztatja helyzetét, hatalmát azzal, hogy lehetőséget ad, hogy erre rájöjjünk
Már az iskolában elkezdődik a nagy becsapósdi, és minél többet akarunk tanulni, annál inkább sulykolja belénk a hazugságokat, visszaélve bizalmunkkal.
Ez nem feltételezés és kitaláció, hanem országos, világméretű tapasztalat, ez a világháborúk sajnálatos elvesztésének következménye...
Tíz-tizenöt év megállás nélküli félrenevelést és dezinformációt már nagyon nehéz nem figyelembe venni, és kitörölni ezt a belső mételyt, amit magunkban hordozunk tovább.
Ez a gondolkozásunkat már annyira deformálta, hogy önkéntelenül hazugságra építünk és így is élünk, ítélünk, dolgozunk és választunk élettársat magunknak a boldogság reményében.
Ez az igazi kelepce, melynek tevékeny részeseivé és szenvedő alanyaivá is válunk egyszerre.
Senkinek sem reklamálhatunk, ha elhittük és elfogadtuk a hamisságokat, mert nem figyeltünk a jelre, amely mindig van, csak mi már elveszítettük a felismerésének képességét.
Én is elhittem gyanútlanul és naivan jószándékúan, hogy csak egyféle(?) ember létezik a földön és ő is úgy érez, ahogyan én, ok nélkül nem támad hátba, és tudja mi az, hogy: „szeretni”!
Tévedtem.
Nem olvastam a „Talmudot”, Luzsénszky Alfonz hiteles fordításában (Gede Testvérek) vagy „A zsidó nép bűne” önvédelmi könyvét és nem nézetem meg az „Örök zsidó” című német filmet, amelyet a népi - (zsidó)nemzeti fidesz kormányzat éppen most cenzúráztat a rendőrspiclijeivel, esetleg Bosnyák Zoltán könyvét, a „Harc a zsidóveszély ellen”- t stb, stb...
Életre szóló, hatalmas hiba volt, ahogyan az is, hogy gyerekkoromban mindig Hitler és Németország ellen harcoltam a játékaimmal, és sajnos győztem is többször, hol a keleti zsidó vörös, hol pedig a nyugati zsidó fehér ötágú csillaga alatt, mert nem tudtam, hogy a legősibb zsidó jelkép, a gonosz jelképe a fejjel lefelé állított ötágú bolsevik csillag...
(A hatágú sárga és maga az israeli név is lopott, a jó zsidó hagyományok szerint...)
Kétszer nősültem és mind a kétszer jól beleválasztottam, pedig azt hittem, hogy érett és tapasztalt lettem időközben...
Nem tagadom tehát, kihalásra ítélt magyar vagyok és megtapasztaltam, hogy a feleségeim mind „kiválasztottak” és nagyszerű „magyar emberek” voltak...
(Mint tudjuk, kiválasztottak nincsenek, de kiválogatottak (fajidegenek, héberek...) viszont vannak és szaporodnak is itt a nagy jólétben, mint a mezei nyulak.)
Erőszakosak, önkritikátlanok, igényesen szenvtelenek és szeretet nélküliek, leöntve a faji beképzeltség ostoba és megváltoztathatatlan emberszerű mázával, mint parazitizmusuk legfőbb előnyével, megtévesztő hasonlóságával.
Zsidók voltak...
A fiam is zsidó lett az anyja után, szeretgettem, nevelgettem, de mire felnőtt, megmutatkozott az igaz arca, mérhetetlen erőszakos ostobasága és szívtelensége, valamint a képessége arra, hogy bármihez is nyúljon, az szarrá váljon a kezében, ahogyan az az országunkkal is éppen most történik...
Részlet, Kölcsey Ferenc: Zrínyi Dala
„Vándor állj meg! Korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihunyt helyére,
Gyönge fővel, romlott, szívtelen
A dicső nép, mely tanult izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni,
Névben él csak, s többé nincs jelen!”
Bár világraszóló hatalmas munkát végeztem, (...sic) ennek eredményét elfedte és agyonhallgatta a zsidómérgezett állami kormányzat, és én egzisztenciálisan megbuktam.
Feleségem remek túlélő érzékkel elhagyta a „süllyedő hajót” és a házunknak nevezett mentőcsónakkal új, ígéretesebb vizek felé evezett, hogy a rendszeresen tornáztatott és óvott hab testét más, sikeresebb „kapitányok” (arabok, zsidók, cigányok...) ápolására bízza.
Fiam, a zsidó és cigány barátaival – mint ellenőrző közeggel – a kiértékelt családi események után átvette az anyja értékrendjét, egyszóval tökéletesen semmibe vett...
„No money, no honey” – ahogyan a tengerészmondás is tartja: „Nincs pénz, nincs édes,” –, ami egy szülő tekintetében különösen fájdalmas és megrázó, egyenesen porba sújtó...
Mit mondjak, így jóval túl az ötvenen alaposan elkeseredtem.
Ismerősökkel és a lányommal – jófajtámmal – elindultunk az Alpokba, egy alkalomszerű vándortúrára, mert a világom összeomlott és céltalanul fullasztóvá vált.
Katonakorom óta hátizsák nem volt rajtam, de nem tartottam az úttól és titkon reméltem, hogy talán valahol sikerül egy fejest ugranom a szakadékba, vagy az ott gyakori viperákkal megmarattatni magam, mert a visszatérésem enyhén szólva is oka fogyottá vált.
Nem részletezem az utat, a hirtelen megterhelést pont akkor, amikor a testi és lelki nyomástól összetörtem, a világból és az „emberekből” kiábrándultam.
Lányom bajtársiassága és tiszta, önzetlen törődése, a túravezető segítőkészsége a Karni- Alpokban valahogy visszahozott az életbe.
Az egyhetes menetelés, az éjszakai csonttörő hidegrázások, izomlázak és kavargó álmok, látomások, az alpesi fecskék szívfacsaró szépsége, csivitelése a makulátlanul kék égben isteni adományt hordozott számomra, a hitet és meggyőződést, harcos alázatot, bátor szembenézést a saját sorsommal és feléledő akaraterőmmel.
Már nem féltem semmitől, szövetséget kötöttem az Istennel és a Hegy Szellemével, aki a hegyeket járja, az tudja, hogy miről beszélek.
Lelkem nyitott volt, készen arra, hogy kiszálljon belőlem, ha a Sors úgy akarja.
Szabad voltam és része a természet örökének, ugyan mitől is félhettem volna...
A lábam az út vége felé már nem nagyon hajlott, combom bedagadt és görcsben volt, egyensúlyozásra nem alkalmas állapotban, de a szakadékok és peremek, a via ferráták már csak érdekességek és bájos kihívások voltak eközben.
A csuklómat nem sokkal az út előtt törtem el, gyakorlatilag az egyik kezemmel fogni sem tudtam, de valahogy megerősödtem, és soha nem hittem volna azt, hogy erre is képes lehetek.
Az elkeseredés és a kilátástalanság hirtelen átalakult erővé és férfias harci szellemmé, a fáradtság és fájdalom pedig jóleső jutalommá, hogy helyemet megállva esténként még mindig együtt táborozhattunk és a szeretett lányom, bajtársam forró levesét kanalazhattam.
A nehéz helyzetek, a váratlan megpróbáltatások átformáltak, már figyelni kezdtem a jeleket, a természet apró üzeneteit, jutalmamat, hogy mertem idejönni és tapasztalni.
Egy hűs árnyékos szikla, egy érdekes alakú felhő, egy jókor jött kis zápor vagy csordogáló jéghideg forrás a júliusi melegben, egy apró kék pillangó a hátizsákom vállpántján, amely sokáig velem utazott és ezért óvatosabban léptem, mind ilyen volt...
Éreztem Isten közelségét, és ez boldoggá tett, a természet részévé váltam.
Lejjebb ereszkedve a hegyről tudtam, hogy a lelkem, életem egy darabja örökké ott fent maradt valahol a sziklák között, kishitű félelmeimmel, zsidómérgezett gyalázatom árnyékával együtt, vagy talán jobb esetben kifertőtlenítette azt a testi megpróbáltatás, amelyre minden férfinak szüksége van, hogy tisztában legyen saját erejével...
Testi gyűrődésre, keménységre van szükségünk a megtisztuláshoz, a félelem, a függőség és a lelki terror megszüntetéséhez, hinni azt, hogy nyűglődni jó, mert ez az ára az egyéniségünknek és felismerése annak, hogy akarattal mire vagyunk képesek!
„A Sorsunk a harcon keresztül történő megtisztulás, amely semmilyen más módon nem kerülhető és nem váltható meg!”
A hitünket és akaratunkat csak (harci...)cselekvéssel fejezhetjük ki!
Nincs más megoldás, nincs más lehetőség, minden múló nappal megalkuvóbbak és gyávábbak leszünk enélkül...
Ennek szabályai így lettek megállapítva – mert jelenleg tétova és beszarian gyáva, ez a két jelző, amely a legpontosabban jellemzi a nemzeti oldal „kard és kódex” mostani helyzetét, állapotát –, hogy a férgese ne kerülhessen már többé vissza a hatalomba!
Ez választásokkal nem lehetséges, csak fegyveres harccal!
Ennek a következménye az, hogy a nemzeti oldal egyénieskedése akkora veszélyt jelent saját magára, nagyobbat, mint a parlamentbe bekerülő, a kritikákat és óvó figyelmeztetéseket le sem közlő, zsidómegfelelési kényszerben evickélő jobbos sejtburjánzás és a „korlátlanul gátlástalan magyar” hírközlés és népi mafla közöny együttvéve!
Minden tévhitet elkerülendő, nem hadseregek, de még csak nem is zászlóaljak vagy századok felállítását várjuk el a magánemberek személyes áldozatától, hanem csak max. öt-tíz fős, válogatott, de ténylegesen harcolni is akaró, bátor katonák mindenre elszánt csoportját...
A bökkenő itt van a nagy eszmei áradatban: „az idő nem jött el...”
Ez az idő valójában már sohasem fog eljönni, mert ha az eddig velünk megtörtént égbekiáltó igazságtalanságok, nemzetellenes bűntettek és faji terrorcselekmények erre nem adtak elég bizonyítékot és okot, akkor ez a háttérben álló „erő” a gyávaságát, alkalmatlanságát leplezi az örökös várakozással, mert valójában sohasem lesz annyira erős és harcedzett, hogy „merni” merjen...
Ugyanis harc nélkül nem fog tudni harci tapasztalatot sem szerezni, csak blokkolni a köré csoportosultakat, hacsak nem ez a valódi és rejtett céljuk...
„Csalással viselj háborút!” : a zsidó Mossad jelszava.
Emlékszem, hogy amikor a gazdákat egy képviselői posztért(!) elárulta, „jakabizálta” a vezetőjük, kitették a traktorral behajtani tilos táblát, és csakugyan láss csodát: a traktorosok be sem mertek menni a parlament elé...
Amennyiben ez így van, akkor nem tudom, hogy mit lehetetlenkedünk, mert csak egy táblán múlik az egész: sárga háromszög, benne a biohazard (kockázat) szimbóluma, és kiválogatottaink már be sem léphetnek a parlamentbe, bár gyanakodom, hogy ők azért ennyire nem elmebetegek, hogy ezt is törvénytisztelően komolyan vegyék, ellentétben velünk!
„Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a rend és a fegyelem kikényszerítésére csak egyetlen eszköz áll a rendelkezésünkre és ez pedig az erőszak, amely ennek érvényt szerez!”
(Én még emlékszem Nimród Istenünk ábrázolására, Lángoló Karddal a kezében, kinek lakhelye az Orion-csillagképben található, és a töretlen erőnkre, a hitünkre, amelyet nekünk adományozott, mielőtt azt a zsidók letagadva és átformálva a Joshua-Jesus Christos zsidónevet adták volna neki, mert egy zsidó sem önfeláldozásra, sem szeretetre nem képes!
Codex Arundel 404, British Musem)
Nimród (Niburta) nem áldozatnak teremtett minket – különösen nem a zsidókénak(!) –, hanem Őrzőnek, Isten Ostorának, Kardjának, a Föld és annak Világának Harcos Őrzőjének!
Napkeresztény, Keresztény, az Hitet, Erőt és Bátorságot jelentett, hogy az aljadékokat Isten Rendjére szoktassuk, neveljük, anélkül, hogy velük testileg keveredjünk vagy anyagias és gonosz harácsolásukat akár csak egy pillanatra is elfogadjuk...
Ne essünk tévedésbe és ne legyünk a sunyi hazudozó, haszonleső zsidók áldozatai!
A mi jóságunk és hősiességünk kulcsa az, hogy tőlük („kiválogatottaktól...”) kell megvédenünk a Földet és magunkat, nem pedig impotensen és bégetve, megmérgezve a judeokeresztény maszlaggal, agyhalottan áldozatként őket szolgálni és elviselni, egyenlősdit játszani, miközben megfeledkezünk arról, hogy az ősellenségeinket melengetjük a keblünkön és megerősödve először belénk fognak marni, ahogyan én azt meg is tapasztaltam!
Ennek kivédésének az eszköze és kulcsa a harc, amelynek a megpróbáltatásain keresztül másszuk meg mindnyájan a saját hegyeinket, szakadékainkat, vagy hitetlenül és gyáván, kerülve a megmérettetésünket, a harc és a győzelem esélye nélkül halálnak halálával lakolunk álhumanizmusunkért és Istentagadó viselkedésünkért!
„Egyszerűsítve: most a gyáva-gonosz győzte meg a harcos-jót, hogy ő a gyáva-gonosz.”
Ez csak azért volt lehetséges, mert elfogadtatta velünk az értékrendjét!
A JEL megtörtént és megmutatkozott, emberi alakot, fájdalmat és szenvedést öltött.
A magányos és a félelmeit legyőző kétségbeesett hősies magyar testvérünk, bajtársunk 2010. május 22-én felkúszott bátor lelkűen az ő Égi Madarához, a szabadsághídi Turulhoz...
A halált kereste és vállalta, amelyet minden nemzeti érzelmű hazafinak vállalnia kellene, de fegyverrel a kezében!
Ez teszi szabaddá, ez teszi férfivá és harcossá, ez bontakoztatja ki az erejét!
Hitéért a halált is vállalta, megtestesítve azt a kétségbeesést és kegyetlen magányt, amely életének utolsó perceiben reá méretett...
Lángoló Jellé vált, felhívássá és figyelmeztetéssé: „Harcoljatok, mert nincs más lehetőség!”
A JEL mindig attól jel, hogy annak helye, ideje és módja JELZÉSÉRTÉKŰ!
A MI „SZABADSÁG”- HÍDUNK, A MI TURULUNK, A MI VÁRHATÓ SORSUNK ÉS A MI JELENLEGI SORSFORDÍTÓ IDŐNK VOLT AZ, AHOGYAN A JEL MEGMUTATKOZOTT RAJTA, ÉS A MÓD AZ ÖNFELÁLDOZÁSON KERESZTÜL!
Ez még Nimródnak (Joshuának, Jézusnak) is sok lett volna, de kevés a „nemzeti oldalnak”...
Hol volt ilyenkor a „nagymagyar” nemzeti oldal, nem kavarta ez fel őket?
Hol voltak a megmondóemberek, a pártvezérek, a széptevők, a nyálasszájú „zsidózással nem lehet a (zsidó) parlamentbe bekerülni” perzselően ostoba és (beképzelt) szófosói?
Előtte, utána, közben....vagy már ez nem „teljesítmény” a választások után, hogy „jobbjaink” erre meg sem mozdultak?
„El-Vonódtak” a zsidócigány álnevű, származású és kötődésű parlamentáris színjáték álmagyarjai, megélhetési kubik (jobb)osai?
Hányan lettek volna képesek e módon megmutatni elszántságukat és hitvallásukat ilyen halálos következménnyel, felülmúlhatatlanul, egyértelműen?
„Vándor állj meg! Korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihunyt helyére...”
Ne hitegessük magunkat: IGAZI MAGYAR EGY SINCS A PARLAMENTBEN, mert oda a zsidók be sem engednék, ott csak megélhetési magyarkodók vannak, kik, ha a fűbe szellentenek a (zsidó) média kamerái előtt, attól a barommá nevelt agyú és tájékozatlanul naiv honfitársunk már bizonyítékot lát benne az ország irányításának képességére!
„Csalással viselj háborút!”: a zsidó Mossad jelmondata...
Ezt a zsidó tudja és megteszi, mert azt is tudja, hogy ő nevelt minket ilyenné még az iskolában, és inkább neki hiszünk, mint a honfitársainknak, nehogy saját magunk döbbenjünk rá, hogy valójában ennyire önpusztítóan ostobák is vagyunk...
Beszélhet magyarul, de zsidóként gondolkozik, mert a genetikailag azonos emberek, genetikailag azonosan gondolkoznak, vagyis nem a beszélt nyelv számít, hanem a származás!
Valóban, „Túl a gúnyhatáron” tapasztalhatjuk meg a Barikád újság címlapját szemlélve, a parlamentbe beszavazott kihízott vigyorgó zsidó magyaros mellénykés képét nézve, amelyik eklatáns példája annak, hogy mennyire képtelenek vagyunk felismerni őket...(askhenazi)
Megfigyelni, beszéltetni, cselekedtetni, ismerd fel a „választott” zsidódat!
„Vándor állj meg! Korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihunyt helyére...”
A jelek megértésének útja fáradságos, de állíthatom, hogy mindnyájunk kap egy lehetőséget,vagy kapott, de talán észre sem vette...
A JEL többféle formában létezhet.
Adhatja a szívünk, az erkölcsünk, a hitünk, a természet, az időjárás, az élővilág, de még a távoli világűr is, egy bináris láthatatlan nap formájában... A természet nem hazudik!
JELEK sokasága figyelmeztet minket, embertársaink életük feláldozásával üzennek nekünk, de mi rendíthetetlen személyes hülyeségünkben erről tudomást sem veszünk, ugyanakkor becsapott, naiv optimizmussal tapsikálunk egy parlamenti jópofaságért, „magyarkodó” mondatért, mert azt hisszük, hogy így kényelmesen is megváltoztatható az a helyzet, amiben a saját hazájában, országában egy honfitársunknak égve kell magát „megöngyilkolni”, hogy rájöjjünk, hogy ilyenné tették az életünket!
Az ennyire közömbös, egoista és csak magukkal törődő emberek megszolgálták a legborzalmasabb halált!
Meggyalázni, leköpni, kifacsarni, azután még meg is enni, ahogyan az hamarosan be is fog következni, mert másképpen egyszerűen nem lehet!
Életükkel, munkájukkal, „szabadelvű”(gátlástalan) közömbösségükkel, testükkel és húsukkal is azokat fogják táplálni, mint emberi barmok (gój), akikért gyakorlatilag most is dolgoznak!
Egészen bizonyosan nem magyarságunkért, nemzetünkért és Gondviselőnkért, Nimródunkért, mert már nem hisznek ezek egyikében sem, csak a zsidók „mindent megoldó” pénzében, mert elfogadtuk a pénz adható és vissza is vehető hatalmát, a pénztárgép-nyugtaadó oltárát...
Kifizetted, akkor megkaptad, a mellékhatásai miatt kérdezze meg gyógyszerészét, háziorvosát vagy éppen az Ön márkaképviselőjét...
Ez a modern barom számára sokkal hihetőbb, mintha azt írnánk: és a lelkiismereted ehhez mit szól majd?
A legelkorcsosultabb zsidóvilágban élünk és talán mindegyik emberi civilizáció közül a legundorítóbban és legvisszataszítóbban.
A hit- és léleknélküli, moráltalan ember neve: zsidó, és akinek nincs hite, morálja, az meg nem ember...
Anyagi javainkért lemondtunk már szinte mindenről, hitünkről, emberségünkről, tiszta szerelmünkről, és meg sem született gyermekeinkről is, de a legfájóbb számomra az, hogy valamikori nagyszerű nemzetünkről, hőseinkről, igazi férfi és harcos magyarjainkról is, szinte harc nélkül és hitszegően gyáván...
Jeltelen sírjaik ott vannak szerte a világban és vádlóan emlékeztetnek minket elmulasztott kötelességünkre.
Tudom, hogy ez a pár sor nem fogja megváltoztatni a világot, a gyávákból nem fog hősöket, a kishitűekből bátrakat, a tétovázókból pedig önfeláldozó katonákat csinálni, de mégis...
„Vándor állj meg! Korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihunyt helyére...”
Talán jön egy nő, egy magyar Jeanne D’Arc, aki megfogja a sok gyámoltalan, remegő térdű és szívű - „férfi-harcos” kezét, és a szemébe nézve megkérdezi:
„Mire vársz még?!
Minek kell még ahhoz történnie, hogy a te rendkívül drága és értékes életedet a hazádért kockáztatni szíveskedjél?!
Gyere velem, itt mögöttem megbújhatsz, és rám hivatkozhatsz, ha valaki rád kiáltana, és ha mernél harcolni, talán még győzhetnél is!
Ezt a nemzeti oldalt nincs férfi, aki összefogná, és harcba vinni tudná, mert mindenki annyira finnyás az elveire, hogy kész lehetetlenség és emberfeletti teljesítmény lenne az, ha csak egyetlen közös mondatban is meg tudnának egyezni!
Ehhez nő kell, ehhez szégyen és megaláztatás kell – vagy világméretű katasztrófa –, mert harcosaink mindent lenyelnek, elfelejtenek és kiforgatnak, hogy csak egy ne derüljön ki, hogy már igazából kiégett belőlük a harci vágy az évek alatt és beilleszkedtek, beletörődtek a megmásíthatatlan zsidóvilágba, harc helyett egyenruhás sportolóként viselkednek...
Sajnos ezt még maguknak sem hiszik el, pedig most már ők a nagyobb kerékkötői a parancsoló változásoknak, nagyobbak, mint maguk a belterjes, betelepülő zsidók!
Azt már szinte egyikük sem vette észre, hogy a nagy nemzeti ellenállás szerepkörében valahogy mégis megfeleltek a zsidó elvárásoknak: NEM HARCOLTAK!
(Ajánlott olvasmány: „Szabadjegy a Szabadságharcosoknak”)
Legyen ez a pár mondat egy újabb JEL, akihez eljut:
„Egy napon bekopogtat hozzád is a Halál és nem lesz tekintettel arra, hogy hétvége van, vagy munkaidő, foci vb van a tévében, vagy hideg, vagy meleg van, vagy talán még egy sört is szívesen meginnál a (részedre...) nagy esemény előtt...
Érted jött, és neked nincs semmi mentséged arra, hogy magával ne vigyen, te sem törődtél másokkal az életedben, és valójában te is a Halálra vártál, hogy helyetted elvégezze azt, amelyhez te személy szerint mindig gyáva és rendkívül elfoglalt voltál.
A Halál tudja ezt, mert ŐT SOHASEM KERESTED...
(Keresd a Halált, mielőtt Ő keres téged!)”
„Vándor állj meg! Korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihunyt helyére...”
Ha kerested volna (harcosként...), akkor ismerne, és azt mondaná:
„ Ismerlek már, emlékszem rád.
Kerestél, de én azokkal voltam elfoglalva, akik gyáván bujkáltak előlem, mert már azt hitték, hogy előlem elbújhatnak, és esélyük van velem szemben a túlélésre...
Ezt nem tűrhetem, mert hová züllene a világ, ha a gyávák, a nyerészkedők, a haszonlesők és a paraziták (zsidók...) irányítanák a Földet, a természet (ISTEN) és az ÉLET RENDJE helyett?
Felzabálnák, felélnék az egész Bolygót!
De, mondok én Neked valamit, ne siess már annyira!
Előbb igyunk meg egy sört, azután menjünk a dolgunkra...
„MERT MOST VAN ITT ENNEK AZ IDEJE!”
És ittunk egyet a Halállal, az ÉLETRE, jólesett a jéghideg ital a csontos fehér(!) kezéből...”
„Közönyös a világ, a kochem’
Önző, falékony, húsdarab.
Miképp a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász, s harap,
S ha elsöpört egy nemzedéket,
Ama vén kertész, a Halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.”
(Arany János: A kertben)(kochem’: gaz-ember (héber)
Megjegyzés a nemzeti oldalnak:
A nelsoni időkben a Brit Haditengerészet részére kiadott utasításban olvasható az alábbi egyszerű, de hatékony útmutatás:
„Nem követhet el nagy hibát az a hadihajó-parancsnok, aki a hajójával az ellenség hajója mellé áll és azt harcra kényszeríti...”
A lényeg az, hogy harcoljon, ha katona, hacsak nem egyenruhába bújtatott gyáva civil!
Mi célpontban gazdag világban élünk, de kis hibákat sem merünk elkövetni, nem, hogy nagyokat, pedig lehetne, hogy így jobb lenne.
Mert hibákat csak az követ el, aki TESZ is valamit...
Talán nem világosak a JELEK?!
Féltő aggódással írom le ezeket a sorokat, mert nem szeretném, ha a katonai ellenállás bármilyen nevű és célú szervezetei csak arra tartogatnák magukat, hogy díszsortüzet adjanak le a nemzet sírba szállásakor.....airsoft és paintball „fegyverekből”!
A másmilyenek ugyanis alkalmasak a népirtó zsidók öntelt nyugalmának a megzavarására...
Újra meg kel tanulnunk megvédeni magunkat és az országunkat, különben éhen- és kihalunk!
Bajtársi üdvözlettel: Gyula
2010.augusztus
